A miskolci kocsonyafesztivál inkább nevezhető miskolci nyomornak, mint "hűde-jó" rendezvénynek. Az meg megint más kérdés, hogy kivel mész. Barátokkal még tűrhető, de hogy úgy, ahogy én mentem! A nagymamámmal és a barátnőjével... Izgalmas. A Centrumnál leszálltunk a villamosról - tömegnyomor 1000 százalék - és fapofával haladtam előre, vagyis haladtam volna. Kb. úgy mentem, hogy öt lépés előre, két lépés hátra, hogy nagyim ne aggódjon, hogy eltűntem. Nagyi mindenáron venni akart nekem valami "vásárfiát" - ahogy ő fogalmazott - de én mondtam, hogy hagyjuk már... Még azt sem engedtem, hogy gumicukrot vegyen nekem, esküszöm, hogy egy ilyen vásáron a gumicukor sokkal drágább, mint a boltokban. Szal' fapofával grasszáltam volna ugye, ha lehetett volna a sok embertől. és én, mint egyetlen nyomi, odamentem a könyvesbolt kirakata elé, ott úgysem volt senki, és amúgy is jobban érdekelt, mint bármi más a fesztiválon. Persze senki ne higgye azt, hogy én valami stréber köcsög vagyok, nem, nem erről van szó, csak nincs kedvem nyomorogni. Lehet hogy valaki ezt kifejezetten élvezi, hát én nem. Gondolom hétfőn többen is ott fogják mesélni, hogy este milyen jó volt, meg hogy bebasztak, meg volt füves-cigi, meg mittomén' mi. Amúgy ahová Franciska meg Tamara jár cigizni, KÉT térfigyelő kamera is van. Okos... azért sem fogok nekik szólni, majd jól megbüntetik őket, és majd kétszer meggondolják, hogy hová mennek cigizni. Mert nem hiszem, hogy egy büntetéstől abbahagynák. Barmok.

Végre beálltunk nagyimmal a villamosmegállóba, már mindkettőnknek fájt a dereka a csigatempótól... Hát, én még életemben nem láttam részeg embert élőben, most "végre" láthattam, mit ne mondjak, fájdalmasan vicces volt. Tényleg. Jah, csak közelebb ne jöjjön: P

Egyébként meg ezek a rendezvények nem nekem valók. Inkább megyek valahová máshová, csak lökdösődni ne kelljen. Ahol csak én vagy páran vagyunk, miénk az egész terület, senki sem szólhat bele, hogy mit csinálunk, meg minden. A koncert sem nekem való. Meghallgatom én otthon a zenéket, amúgy sem vagyok belebuzulva az előadókba, mint Eni. Ő kissé fanatikus, de szerencsére sikerült nagyjából kigyógyítanom belőle: ) Én nem olvasok róluk sztárhíreket, nem tudom hogy milyen ruháik vannak otthon, leszarom hogy mikor szakítottak a barátnőjükkel. Én a metál zenét szeretem, persze senki ne gondolja azt, hogy nagy metálos vagyok, és mindegyik pólómról lángoló ördögfej virít. Én azért hallgatom a metált, mert az fejezi ki az érzéseimet, és egyébként sem csak ordítós metál létezik. Nézzük meg a Within Temptation- t, vagy az Evanescence-t. Az is metál, de senki sem ordít. Nagy kedvencem még a Linkin Park. Jó ott azért ordítanak, de nem hörögnek, na.: ) Egyszóval szeretem a metált. A másik kedvenc műfajom a kelta zenék. Én nem tudom, valahogy rosszul lettem összerakva. Csupa ellentétek vannak bennem. Ez nem feltétlenül rossz, csak hát azért mégis...

Próbálok feltörni és kiemelkedni a többiek közül. Írtam két dalt, a zongorakísérete is megvan, de rohadtul nem megyek vele semmire, ugyanis nincsenek olyan ismerőseink, akik tudnának ebben segíteni. Akartunk forgatni az elsőhöz videoklipet, de 1. nincsenek profi kameráink 2. gyerekek vagyunk, éretlen idióták, nekünk még felnőtt segítség KELL 3. felvettük a dalomat keverőpulttal a suliban, de fel kéne még egyszer venni, mert nem sikerült valami jól a levegővételek miatt... Szóval esélyem sincs, az ilyen tehetségkutatókból meg úgyis kiesnék, és bedepiznék, hogy nekem ehhez nincs is tehetségem, szar vagyok, vagyis csak rosszat tennék magamnak vele. Ajj, pedig úgy szeretném megmutatni, hogy igenis érek valamit! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.