Temészet...
2012.04.26. 17:36
Unokabátyámnak válaszolnék a tegnapi kommentjére: álneveket használok, és lehet, hogy nem Miklós nap van, de annak akinek szólt az üzenet, névnapja volt.
Ma reggelem gyönyörű volt. Beleszerettem...a természetbe. Azt hitted mi? HAHA, dehogy. Az van, hogy voltam egy kicsit sétálni. (ja, birtokháborításért hány év börtön jár? Ha bemész a temetőbe, aminek zárva van az ajtaja az birtokháborítás, vagy hullagyalázás? Hm...) A sétán gyönyörű volt, a napfénybe a számomra legszebb az, amikor a fák lombkoronáján átsüt a nap. Aaa...: )
Ma megint bementem a suliba, sokkal jobb volt, mint a keddi látogatásom. Zsuzsi megölelt, szintúgy Blanka és Franciska. Miklós megköszönte a névnapi köszöntőjét, Konstantin meg visszaadta a görbebotom. Eni meg... Ha nem szólok hozzá, le se szar. Mindegy. Ami mindkét nap kiütötte a szememet, hogy megint bővült a ruhatára. Kedden egy narancssárga-fekete-piros keveréses, párducmintás felső volt rajta. Őszintén? Szerintem ízléstelen volt. Mindegy. De megdicsértem. Nem valószínű, hogy hallotta. Ma egy - esküszöm, eddig ez volt a legeslegjobb felső-kombinációja, már azért is, mert kiemelte vékonyságát, és nem látszott benne laposnak sem (mivel amúgy az, jó nem vagyok köcsög, na) - egy fehér rövid ujjú volt rajta, és rávett egy mell alatt megkötött türkiz színű kockás inget. Telitalálat. Kész, és mint a négy év alatt mindig, én maradtam alul. Ez van. Nyomi vagyok. Miklós, te meg le ne beszélj erről. És senki már sem.
Hazajöttem, és mivel... Na, igen. Bocsánat, ha esetleg nem fogalmaznék elég szlengül, és nem ékesíteném mondandómat csúnya szavakkal (milyen szépen fogalmazok) , de a Jane Eyre hatása alatt állok. Egyszerűen imádom!
Szóval hazajöttem, és mivel apa ma nem dolgozott, kénytelen voltam elütni az időmet a szobámban. Kidolgoztam az irodalomtételek nagy részét, olvastam, és felfaltam egy zacskó cukrot. Szerintem meg fogok hízni, ha így folytatom. Annyi baj legyen! Egyel több okom lesz rá, hogy utáljam a világot, és persze magamat is: )
Anyáék délután elmentek telefont venni - vagyis megint megpróbálnak szerezni egyet kedvezményesen, bár múltkor nem jártak sikerrel - Márti rám lett bízva, és megengedték neki, hogy nézzen mesét. Persze azzal a feltétellel, hogy felviszi a táskáját, és átöltözik itthoni ruhába. Azt hiszem, ez túl nagy elvárás volt vele szemben. Először is nagy nehezen (és nehezemre eső türelemmel) felvitettem vele a táskáját. Az öltözés eleinte jól ment, aztán a harisnyánál akadtak gondok. Ledobta a földre, hogy vigyem ki én. Én meg nem vittem ki, sőt, visszarugdaltam a szobájába. Erre ő elkezdett anya után ordítani - durva amikor ordít, olyan, mintha nyúznák - én meg lementem. Az meg tovább ordított. Végül fölmentem, és úgy döntöttem, hogy más eszközökhöz folyamodok, és türelmesen kezelem a helyzetet (ebben volt segítségemre Jane Eyre, meg persze, A kismadárka című film is eszembe jutott. Mindkettőben a nevelőnőké a főszerep) , így átmentem, nyugodt hangon beszéltem hozzá, kezénél fogva felhúztam a földről, és kezébe adtam a harisnyát. Nem ellenkezett szerencsére, így együtt kivittük a szennyesbe. Aztán felöltöztettem, és mire a nadrághoz értünk, megnyugodott. Csak szólt, hogy fáj a feje, így adta, neki egy kis darab algopyrin-t.
Így állunk. Jó nem?: )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gargaj · http://gargaj.umlaut.hu 2012.04.26. 20:51:49
