Ma azért rendesen kiakadtam anyámra. Ugye, a szüleim is cigiznek, és elég szar arra hazajönni, hogy füstben áll a konyha. Büdös a ruhám, a hajam, meg a szüleim persze, a kabátom, a sálam... Így létezni nem lehet. Szal' megmondtam anyának, hogy elegem van, és nem szólok hozzájuk, amíg le nem szoknak. Mert ha még a saját életüket basznák el. De hogy az enyémet is! Undorító... A padtársam megint cigizni ment a lánnyal. Most már muszáj leszek neveket írnom, de mivel senkit sem szeretnék megbántani, más neveket találok ki a személyeknek. Nem leszek szemét. Most nem. Csak a kezdőbetűk lesznek ugyanazok. Na. A padtársam Franciska, a lány meg Tamara. A barátnőm akitől Tamara elküldött ötödikben, ő Enikő, ő most már a legjobb barátnőm, és a volt legjobb barátnőm Zsuzsi. Akit meg most Tamara ki akar túrni, ő Blanka. Tiszta sor. Szóval Tamara jóban van Franciskával, és szegény Blanka ott szenved... Annyira sajnálom Blankát, mondjuk Franciskát is szeretem, csak nem értem, hogy miért barátkozik egy olyan kis szarkavaróval, mint amilyen Tamara. Lehet, hogy most úgy tűnik, én vagyok a gonosz, meg milyen köcsög vagyok, de ez nem így van. Csak írom amit látok, és amit gondolok.

Beszéljünk valami jó vidám témáról. Olyan nincs. De azon jókat szoktunk nevetni, amiket néhány fiú művel matekon: P Ma felküldték az egyik fiút az igazgatóiba, amúgy nem ment be, csak az ajtó előtt várt. Tiszta mázlista, ellógott egy matekot.

Konkrétan, nem tudok vidám dolgokról mesélni. Olyan vagyok, mint a híradó. Csak én cinikus is vagyok, az meg nem. Na. Meséljek egy történetet? Velem történt, és elég... eseménydús volt:

Ott kezdődött, hogy tavaly január 19-én Eni - akkor még nem voltunk legjobb barátnők - bevallotta nekem, hogy tetszik neki egy fiú az osztályból. A fiút elneveztük X2-nek, hogy titkos legyen, és tudjunk róla beszélgetni. Én elhatároztam, hogy segíteni fogok Eninek, hogy közelebb kerüljön a fiúhoz. Hú, hát nyáron határozottabb lettem, és nyolcadikban elkövettem pár dolgot. Az első az volt, hogy belezúgtam a paliba, vagy legalábbis azt hittem, de az pár napon belül elmúlt, esküszöm, mint valami betegség-.-" Aztán elegem lett, hogy nem történik semmi, és... na, ehhez kellett bátorság. Hetedikben május 17.-én írtam egy verset - mert imádok verset írni - Eni nevében a fiúnak, persze nem küldtük el, csak úgy írtam. A vers:

Miért fordulsz hátra, és miért mosolyogsz rám,

Bírsz engem vagy több is lehet szívedben talán?

Azt hiszem sokára fejted meg a titkom,

De hidd el nekem, én most ezt a szívemből írom:

Szeretném ha szeretnél,

Ezerszer megölelnél,

Szeretném ha szeretnél,

Örökkön és örökké.

Tudom hogy nem nagyon van esélyem nálad,

De azt hiszem az írásban a kezem el is fárad.

Végezetül annyit írok üzenetnek IDE:

Jegyezd meg a nevemet amíg élsz ÖRÖKRE(L).

Íme a versem. Kinyomtattam egy papírra, és beraktam a fiú táskájába, amikor már mindenki kiment a teremből. Álnevet írtam az íróhoz. Na, egy héttel később megláttam a versemet X2 lányhaverjának - akit úgy hívnak mint engem(Rella) - a padjában, és nem bírtam tovább, főleg, hogy Eni nem is tudott a dologról. Rá egy hétre elmondtam Rellának, hogy én írtam a verset. Aznap elmondtam Eninek is. Nem haragudott, csak szegény meglepődött. Sok sok eseményt kihagyva, decemberben megtudtam, hogy X2 elköltözik. Eni pont nem volt suliban, így szerencsére nem hallotta. Szóval már az is rossz volt, hogy valahogy el kellett mondanom neki, hogy a fiú elmegy az ország másik végébe. Na, oké, elment, meg minden. Eni vette a bátorságot, ráírt facebook-on. Aztán leírta neki a vers első sorát, hogy tudja-e a fiú, miről van szó. Hát nem tudta. Enivel csak lestünk, hogy mit csesztem el, mert egész félévben ezen izgultunk. Olyan mérges lettem, hogy írtam egy gyönyörű üzenetet X2-nek: Szia. figyu, én nem azert guriztem egy evet a baratnom miatt, hogy aztan ne emlekezz semmire, nem azert kuldtem azt a verset a baratnom neveben, hogy aztan elfelejtsd, most kiderult, hogy talan nem is kaptad meg. egyszeruan mondd azt, hogy bazmeg szabo kocsog vagy, és akkor bekenhagylak. koszontem.

Igen, ezt írtam, így ékezetek nélkül: ) Ez lenne hát a történet, persze tarkította még egy s más, de hát ez már a múlt, éljünk a mának!!!: D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.