Bocs, a Sakáltanya című film hatása alatt vagyok. Ne gondoljon senki semmi rosszra, ez nem OLYAN film. Egy lányról szól aki dalokat ír... mint én. Igen, pont mint én. Csak az film, és végül sikerül valamit kezdenie, nem úgy, mint nekem.

Mai napom egyébként nem volt rossz. Mártit elvittem suliba, beugrottam a dokihoz igazolásért, aztán kivittem sétálni Lizát. Séta vége felé egy hatalmas, virággal teli fáról szedtem pár ágat, fogalmam sincs, milyen fa, fürtökben vannak rajta a virágok, kicsit orgonajellegű, és fehér... Mindegy, jól mutat. 

Apa 12-re ment dolgozni. Úgy nem is nagyon van mondanivalóm. Abba is hagyom az írást...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.