Ajj, ez a szar...mindegy. Szal' az van, hogy Enivel nem beszélünk, Zsuzsi továbbra is támogat, sőt, igyekszik meggyőzni, hogy beszéljek Enivel, csakhogy én leszarom, Miklós egyre furcsábban viselkedik, a hangulatom nulla alatt, és nem írhatom le az összes véleményemet, mert pár osztálytársamnak is belinkeltem az oldalt. És lenne véleményem, csak senkit nem akarok megbántani. Ez van...

I've become so numb...

...Is be more like me and be less like you (linkin Park - Numb)

És el kéne menni innen a francba. Ja, és hogy tisztázzuk: nem akarok barátot. És még valami: utálom, ha a fiúk hozzám érnek. Reflexből elhúzódom, mert le vannak szarva. Minden szar. Na jó, már túl sokat szaroztam...

Na igen. Ez a pár nap olyan volt, hogy minden/mindenki elől menekültem. Jogosan. Mert...csak. és mindenki hagyjon békén, velem ne legyenek kedvesek. Kell a nyakamra ez is, csak hogy jól érezzem magam. Bazdmeg. Most meg Eni feljött msn-re, majdnem rákattintottam, persze automatikusan. Úú..: (

Amúgy hozzám senki ne jöjjön beszélgetni, lányokon kívül. Senki ne próbáljon felvidítani, lányokon kívül. Senki ne legyen kíváncsi semmire, lányokon kívül. Senki nem kérdezze mit csinálok, lányokon kívül. És mindenki hagyjon békén, lányokon kívül. Ennyi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.