Reggel hétkor keltem, csináltam reggelit magamnak, és mivel még mindenki aludt, felhoztam a szobámba. Kiolvastam a Jane Eyre-t. Utálok befejezni egy könyvet. Olyan elszomorító...: (

Délelőtt elkezdtem tanulni a Nem tudhatom...-ot, Radnótitól. A vers amúgy szerintem gyönyörű, de olyan szomorú, hogy a az utolsó 7-8 sort nem voltam képes a fejembe tuszkolni. És nyűgös is voltam valamiért, orvosoltam volna a bajomat, ha tudtam volna, mi az. Így inkább visszafeküdtem az ágyba. Amúgy reggel lezuhanyoztam, de fú... a leégett karom enyhén fájt...

Ebéd előtt anya és apa elmentek muskátlit venni. Aztán ebédeltünk, mikor visszajöttek. Én nem tudtam mit csinálni, feljöttem, és tanultam a verseket. A Messze...messze-t néztem ki magamnak, és úgy tanultam, hogy énekeltem, és közben csináltam neki zongorakíséretet. És fejembe ment: ) A dallama amúgy az Arash - Bora bora refrénje, csak lassítva, és a vége kicsit más, de amúgy az. Aztán megtanultam a Tiszai csönd-et. A nap melegen süt. Ja, és unokabátyám tegnap írtam kommentben németül azt hogy MA MEGYÜNK PESTRE! vagyis gondolom azt írta. Tényleg jó poén, csak hát, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy Eni változik. Egyszóval: talált, süllyed...: S

Ja, és a cím, azt jelenti, hogy: a végén már nem számít semmi. Vagy valami ilyesmi. Tényleg nem számít. Boldog leszek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.