Tavasz van, és ez mindenkiből kihozza azt, ami egyébként magától nem jönne ki. Először is kezdjük azzal, hogy rendesen kibuktam, amikor megláttam Eni karján az X-alakú vágásokat... Egész hétvégén gondolkoztam, hogy mi a szart kéne csinálom, pénteken még bőgtem is - nem szoktam - hogy ez az én hibám... Szerencsére hétfőn megbeszéltem vele, hogy aggódom érte, és ezt ne csinálja, mert a sírba visz.

Ma rendesen kiosztottam Dominikot, odajött, és ledobta a cuccát a füzetemre, én meg fapofával hadartam neki a szebbnél szebb káromkodásokat(húzzál innen, köcsög vagy, letépem a fejed...). Éneken aztán megint rákezdett, én meg mondtam neki, hogy nagyon nem bírom a pofáját. Tényleg akkora egy seggarc!!!

Ajj, holnap jönnek az uncsitesómék, és ellepik a házat. Főleg az én szobámban leszünk, mert a húgoméban nem férnénk el, és amúgy is nekem van a legnagyobb szobám. Nyáron azt hittem megpusztulok!!! Mindenhez hozzányúlnak, megfogdossák, jó hogy meg nem nyalják, de ez még semmi! Az a csámcsogás ami az étkezéseknél végbe megy, én már nyáron alig bírtam megmaradni reggelinél. Undorító! És tűrhetem két napig, úgy, hogy még gépezni sem tudok, mert velük kell foglalkoznom, nem hallgathatok olyan zenét amit szeretek - amúgy sincs olyan CD-m ami nekik tetszene - , és még a naplómba sem írhatok, mert azt is megnéznék... Az összes eddigi naplómat el fogom dugni  - nemtom' szegény háromhúros csincsilla-rágta gitárommal, és a szintetizátorommal mi lesz - sőt, mindent elrakok a szemük elöl, ami csak érdekelheti őket. Például a verses füzeteimet is, amikben a verseim vannak - az egész tanári karban hírem van, mert első lettem az "így írunk mi"-pályázaton a versemmel -, meg úgy...mindent. Csak kibírom valahogy, de még így olvasni sem fogok tudni! Pedig most vettem ki a sulikönyvtárból az Üvöltő szelek-et. 

Egyszóval se írás, se zene, se éneklés, hát hogy fogom én ezt túlélni? Ráadásul nem lehetek sokáig a fürdőszobában - a törölközőt magam köré csavarva úgy ahogy vagyok,vizesen, le szoktam ülni gondolkodni a székre - nem nézhetem azt, amit akarok - amúgy nem is nagyon nézek tévét - nem piszkálhatom az orromat, nem csinálhatok semmit, istenem segíts...: S Jó kilátások elé nézek...-.-" Éljen a szünet!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.