Eszméletlenül jó, nyári idő van! Az ég kék, a nap tűz, meleg a szél is... kell ennél több?: )

Ma délelőtt anya, Márti és én - apa suliba ment, kell a vizsgája miatt  - elmentünk szemüvegkeretet nézni, szerintem szép, amit kinéztünk, és anya ki is fizette előre az egészet. Fekete, és a belső oldala meg fehér: ) És végül nem olyan lett, mint Eninek, hogy az alján nincs keret. Amennyire régen hasonlítani akartam rá, most ugyanannyira nem akarok rá hasonlítani. Tényleg. Őszintén szólva, elköcsögösödött. Ismeritek a Szent Johanna Gimi-t? Na. Nagyon Renire akar hasonlítani, és mindig kiköti, hogy ő Reni, és amikor könyvet írok és ő is benne van, panaszkodik nekem, hogy miért nem Reninek neveztem el... És minél inkább Reni akar lenni, annál távolabb kerül Reni tulajdonságaitól. Oké, hogy beleszeretett az osztály legjobb pasijába, de ettől még nem lesz Reni. És lehet, hogy odamegy Verához, mint ahhoz a lányhoz, akivel senki sem marátkozik, de ezzel Verának tesz rosszat. Hogy miért? nem tudom, ezt leírtam-e már. De azért tesz vele rosszat, mert ha egyszer Vera beleszeret egy fiúba, és a fiú el fogja küldeni, mert büdös, akkor Eni lehetett eddig bármilyen aranyos, Vera magába fog zuhanni... és akkor majd Eni csinálhatja azt, amit én egy és fél éven keresztül csináltam: hallgathatja a másik szerelmi ügyeit, támaszt kell nyújtania, meg kell vigasztalnia, segíteni kell rajta... és tudjátok mit? Ez kurvára nem könnyű. Mert - nem mintha én át tudnám érezni Eni helyzetét, aki minden este sírt, mert megtudta, hogy X2 elköltözik - szerintem kettőnk közül nekem mégiscsak nehezebb volt. Egyrészt mert nekem meg volt tiltva, hogy tetsszen a fiú, vagyis megtiltottam magamnak, másrészt mert ott kellett állnom Eni mellett, ha jó kedve volt, ha rossz, és csinálnom kellett valamit, mert ő nem csinált... szóval ilyen életem volt, és valószínű, hogy ennek nincs vége. Ha majd megint beleszeret valakibe, talán hozzám jön, mert tudja, hogy segítek, talán Verához... Mindegy.

Aztán hazajöttünk, és mi, mint három nő, kitakarítottuk a lakást - apa itt lett volna, tuti nem sikerül - utána ebéd. Aztán anya azt monda, hogy ő alszik egy órát, így fülessel beültem a kanapémra - Mesi is jött, csak ő anya céges telefonján játszott - és olvastam a Jane Eyre-t. Mindjárt kiolvasom: ))

Délután sütöttünk sütit: ) És igen, visszatérve Enire, az az érzésem, hogy a névnapi ajándékom, az Sp-s bögre, nem fog olyan hatást kelteni benne, amilyet várok. Mindegy. Már nem lesz olyan, mint régen. Én sem, ő sem. És most nekem is könnyebb lenne, ha nem döntöttem volna úgy naivan, hogy összehozom X2-vel. Mert nekem is ilyen kurvára kedvesnek kellett lenni... AAj.: S

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.